FAIR környezet:
Ágyúval verébre

Nem vitatatom, szépen kitalált és felépített fogyasztói kultúránknak megvan a maga bája, helyenként azonban olyan túlzások figyelhetők meg, melyek mindennemű ésszerűséget mellőznek. Ilyen például az autózás kérdése. Városainkat dugók bénítják, a levegő szmoggal telített, kevés a parkolóhely, a KRESZ szabályok által meghatározott sebességi határértékeket pedig már a húsz évvel ezelőtt gyártott járművek is könnyedén túlteljesítik. Mégis emberek milliói költik – még meg sem keresett – pénzüket kocsira…


A probléma gyökere a „gondolkodás” hiányában keresendő. Jól lehet, mindenki tudja, hogy mire szeretné használni járművét, a racionális érvek csak ritkán érvényesülnek, helyettük emocionális és társadalmi elvárások befolyásolják döntésünket. Ezekkel kell leszámolnunk, ha nem akarunk feleslegesen dolgozni éveken át!

Lehetséges alternatívák

Az első és legfontosabb tudnivaló az autóval kapcsolatban, hogy az esetek túlnyomó egyáltalán nincs szükségünk rá. Ahelyett, hogy bedőlnénk a hangzatos reklámoknak és a kiforrott értékesítési frázisoknak, inkább gondoljuk át, hogy mi is a cél. Ha a szokásos, lakóhelytől munkahelyig tartó utat kell napról napra leküzdenünk, először vegyük számba a lehetséges alternatívákat. Felesleges 1,5 tonnányi fémet és műanyagot magunkkal cipelnünk, ha választhatjuk a tömegközlekedést, a kerékpározást esetleg a robogózást is. Ezek ugyan kevésbé komfortosak, mint egy saját kocsi, de számoljunk egy kicsit!
Tegyük fel, 100 ezer kilométert akarunk menni öt év alatt, s ennek költségeit kell összeadnunk. Egy vadonatúj kisautó mondjuk három millió forint, erre jön rá az üzemanyagköltség, ami 6 liter/100 km-es átlagfogyasztás és 310 forintos benzinár esetén, 100 ezer km-re levetítve 1 860 000 forint. Emellett van még nekünk évente kb. 20 ezer forint teljesítményadónk, 60 ezer Ft kötelező biztosításunk és nagyjából 100 ezer Ft karbantartásunk. Ezek alapján, alsó hangon 5 760 000 forintba kerül az öt év autózás, tehát ha fizetésünkből havi 100 ezer forintot tudunk tisztán félretenni, akkor közel 58 hónapon át (!) csak azért dolgozunk, hogy saját négykerekűnk legyen.
Viszonyításként ebből 58 évig BKV-zhatunk, vagy vehetünk 70 szupertrendi városi bringát, sőt ennyi pénzért már külföldi egyetemre járathatjuk a gyereket, mi több, egy kisebb lakást is vehetünk neki. Bizony, elég konformistának kell lenni ahhoz, hogy megérje kocsiba fektetni, még akkor is, ha az ötödik év végén – jó esetben – másfél millióért el tudjuk sütni a lehasznált járművet.

Világvége coming soon...

Emellett muszáj figyelembe vennünk, hogy a hőn áhított verda füstöl is. Egy átlagos, 1,4 literes, 75 lóerős benzinmotor CO2 kibocsátása 150 gramm (0,15 kg) kilométerenként, tehát 100 ezer km alatt 15 tonnányi (!) mérges gázzal terheljük a légkört. Jelenleg a Földön 600 millió autó rója az utakat. Ha mindegyik szimpla 1,4-es kisautó lenne és évente csak 20 ezer km-t menne, akkor is 1,8 milliárd tonnányi széndioxidot „termelnénk”. Ehelyett az emberiség CO2 kibocsátása 27 000 000 000 000 kilogramm évente…

Csak megfontoltan!

Az autó pénz, a pénz pedig idő, így aztán a bolond is láthatja, hogy egy rosszul kalkulált autóvásárlással hosszú éveket pazarolhatunk el életünkből. Ennek fényében aligha létezik nagyobb dőreség, mint mondva csinált indokokkal drága autót vásárolni. Azért, hogy menők legyünk a szomszéd előtt, teljesen felesleges milliókat kidobni az ablakon, mint ahogy a 200 lóerős erőforrás is tökéletesen indokolatlan. Elvégre egy kép felszögeléséhez sem veszünk arany légkalapácsot…
Hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon, külön kell választani az autózást és a közlekedést. Aki imád száguldani, és szereti a trendi formákat, vegyen egy csodaszép, bivalyerős sportkocsit, s hétvégenként járjon ki versenypályákra vagy klub találkozókra, a hétköznapi utakra pedig vegyen egy filléres kisautót, akárcsak azok, akik nem hobbi célra használják járművüket.
Mielőtt kiválasztanánk a gépet, apránként gondoljuk át, hogy milyen szerepkörben kell majd helyt állnia. Ha leginkább városban közlekedünk, bőven elég egy kisautó, hiszen könnyű vele parkolni, és csalinkázni a dugóban, ráadásul keveset fogyaszt és kevésbé környezetszennyező. Létjogosultságához az is hozzájárul, hogy ma már nem kapható olyan kiskocsi, ami ne menne legalább 130 km/órával, így akár hosszabb utaknak is nekivághatunk, már csak azért is, mert egy 30 ezer forintos tetőcsomagtartóra (vagy egy 100 ezer forintos utánfutóra) a család teljes poggyásza felfér. Nem kell tehát az egyetlen éves nyaralás miatt méretosztályokat feljebb lépnünk…


Rendkívül fontos, hogy a választásnál ne a formavilág legyen a döntő, hanem a megbízhatóság. Manapság már számtalan autós fórum létezik, ahol utána olvashatunk az egyes típusok strapabíróságának, így nem kell gépészmérnöknek lenni ahhoz, hogy elkerüljük a kellemetlen pillanatokat. Ne feledjük, nem az a lényeg, hogy a rokonság összetojja magát a kristálylámpáktól, hanem, hogy gond nélkül eljussunk A-ból B-be, anélkül, hogy autómentőre, szervizre és alkatrészre kellene költenünk. Itt most nem mennék bele a márkák rangsorolásába, maradjunk annyiban, hogy Esztergomban például kimagaslóan jó ár/strapabíróság arányú autók készülnek.

Száz szónak is egy a vége, ne hagyjuk, hogy ránk sózzanak mindenfélét, amire nincs szükségünk. A közlekedés egzakt tudomány, kis túlzással pontosan kiszámolható, hogy hol, mennyit és mekkora terheléssel autózunk majd, az egyenlet pedig egyértelműen megmutatja, hogy melyik jármű felel meg leginkább a céljainknak. Aki a veszi magának a fáradtságot, és utánajár a dolgoknak, biztosan megtalálja az ideális négykerekűt, ami kényelmi, esztétikai és műszaki szempontokból is kielégíti.

Figyeljünk egymásra!