A hideg motor kopása többszöröse az üzemmelegének
A hideg motor tehát rendkívül pazarló, és bizony „suicid” is, ezért kell a bemelegedésen mihamarabb túllendülnünk. Igen ám, de a kopás miatt egyáltalán nem mindegy, hogy miként. Ha alapjáraton várjuk a hőmérő felkúszását, a motor túlságosan sokat működik hidegen, ami alaposan csökkenti élettartamát, így előbb-utóbb kénytelenek leszünk súlyos összegekért felújíttatni. Ennél is károsabb, ha „pörgetjük”… Ilyenkor a brutálisan gyors kopás mellett például a gyűrűtörés is benne van a pakliban. Ezek alapján nem nehéz kisakkozni, hogy a megoldás nem más, mint az azonnali indulás, és a kímélő üzemeltetés. Amíg a motor nem melegszik be, soha ne emeljük 2000 fölé a percenkénti főtengely-fordulatot, és kerüljük a hirtelen gázadásokat illetve gázelvételeket.
Amennyiben ezt az egész hercehurcát szeretnénk megúszni, szereltessünk előmelegítőt vagy állófűtést az autóba. Ezek az eszközök időzíthetők, s már az indulás előtt felmelegítik a hűtőfolyadékot (ezáltal a blokkot is), így indítózásnál már üzemi hőmérsékleten kel életre az erőforrás. Aki hajlandó erre áldozni, több tízezer kilométerrel tolhatja ki a nagygenerál esedékességét!
Ha nem csak a bemelegedés időszakában, hanem menet közben is kímélően vezetjük az autót, a fogyasztást is alaposan csökkenthetjük. Óvatos gázadással épp úgy fel lehet gyorsítani a megengedett sebességre, mint „padlóval”, a különbség csupán az időtartamban, no meg az elhasznált üzemanyag mennyiségében van. Emellett különösen fontos, hogy felvegyük a forgalom ritmusát, ezzel elkerülve a felesleges gyorsításokat és lassításokat. Ha például országúton haladunk, s előre láthatólag be fogjuk érni, illetve meg fogjuk előzni az előttünk haladót, akkor ne rontsunk rá, s várjuk közvetlenül a háta mögött az előzési lehetőséget, hanem gondolkodjunk előre.
Minél kevesebbet fékezünk, annál tovább bírják a fékbetétek
Általában látszik, hogy mikor „fogynak el” a szembejövők, nekünk pedig úgy kell időzítenünk, hogy pont ekkor fogjuk be az előzendő járművet. Ha sikerül, nem kell nagyot fékezni, majd erősen gyorsítani, ehelyett szépen, lendületből tudhatjuk le az előzést. Ezzel rengeteg üzemanyagot takaríthatunk meg, ráadásul a féktárcsák és -betétek is kevésbé kopnak, arról nem is beszélve, hogy a károsanyag-kibocsátás is nagyságrendekkel kisebb. Az már csak hab a tortán, hogy az egyenletes tempójú autó utasainak gyomra nem kavarodik fel…
Jelentős költségektől szabadulhatunk meg azzal is, ha ésszel vesszük a kanyarokat. Itt is él a higgadtság szabálya, azaz teljesen felesleges kilóval rárombolni egy 30-as fordulóra… Ha úgyis le kell lassítanunk, tegyük lassan, fokozatosan, üzemi fék helyett pedig használjunk motorféket (elektronikus befecskendezővel felszerelt járműveknél motorfékezéskor nincs üzemanyag fogyasztás). Ugyanakkor próbáljuk meg a lehető legideálisabb ívet kiválasztani, mert a szűk fordulókban erősebb a gumik kopása, és a futómű terhelése is. Kis rutinnal már könnyedén „belőhető”, hogy melyik kanyart, milyen íven, és mekkora tempóval érdemes bevenni; amennyiben ez sikerül, megőrizhetjük az autó lendületét, és kisebb gázadással térhetünk vissza az utazósebességhez.
A "sodródós" kanyarok hamar megeszik a gumit és a futóművet
Mindezek mellett igencsak jótékony hatással van a fogyasztásra, ha a lámpáknál, illetve várakozásnál mindig leállítjuk a motort (10 másodpercnél már megéri), ha odafigyelünk a légellenállásra (pl. felhúzzuk az ablakokat, nem cipeljük indokolatlanul a tetőcsomagtartót), ha nem használjuk a légkondicionálót, ha kirakunk minden kacatot a kocsiból, amit ok nélkül utazik velünk, és ha odafigyelünk az autó műszaki állapotára (bővebben holnap). A legjobb, amit tehetünk, ha egyáltalán nem használjuk a kocsit. Rövid távokra menjünk gyalog, biciklivel, robogóval vagy tömegközlekedéssel, a hosszabb utaknál pedig lehetőleg válasszuk a vasúti közlekedést.
Figyeljünk egymásra!
– Minden jog fenntartva 2010 |