Kánikula

Pár napja igencsak vicces sztorival hívott fel Attila barátom: – Nem fogod elhinni - kezdte mondókáját, - harminc percet araszoltam az alagútban, hogy átérjek a Clark Ádám térre, aztán még negyed óra volt, mire feljutottam a hídra. Ülök a kocsiban, a sor nem mozdul, de egyszer csak valaki meglök hátulról. Nem volt nagy ütközés, éppen csak koccantunk, de azért kiszálltam. Hátra mentem megnézni, mi van, és egy ájult nőt találtam a kormányra borulva. Hirtelen azt se tudtam, mit csináljak, már éppen azon voltam, hogy szájon át lélegeztetem (nevet), mikor elkezdett éledezni. Mint kiderült, reggel nem volt ideje reggelizni, mert rohannia kellett a munkahelyére…
Vagy öt percet nevettem a történeten, de aztán elkezdődött a „mi lett volna, ha” típusú esélylatolgatás, és rájöttem, hogy korántsem lehet félvállról venni az ilyesmit. Mert mi lett volna, ha egy zebra előtt van filmszakadás, vagy esetleg az autópályán, 130-nál. Belegondolni is szörnyű.

Ennyi autó már komoly gázfelhőt képes "összehozni"

Hogy az efféle helyzeteket elkerüljük, előre kell gondolkoznunk. Egyszerűen nem lehet két órát állni a dugóban, tűző napon, az előttünk haladók kipufogógázában, étlen-szomjan. Ha valószínűsíthető, hogy rostokolnunk kell majd, feltétlenül készítsünk be egy üveg ásványvizet, és az sem árt, ha van pár szem cukorka vagy egy szelet csoki is a kocsiban. Jól jöhet ugyanakkor egy kisebb törülköző is. Ha nagy a hőség, vizezzük be, és tegyük a tarkónkra, ezzel ugyanis megelőzhető vagy késleltethető a test túlhevülése. Tudom, hogy ez elsőre túlzott elővigyázatosságnak tűnik, sőt már-már megmosolyogtató, de a tartós hőterhelésnek igen kellemetlen hatásai lehetnek. A páciens először csak izzadni kezd, aztán ingerülté, kimerülté válik, idővel pedig csökken koncentrációs képessége. Ezt fejfájás, esetleg hányinger követheti, majd jönnek az izomgörcsök, végül az ájulás, szélsőséges esetben a halál. Vegyük figyelembe, hogy a forgalomban nemcsak saját, hanem mások életét is kockáztatjuk.

Az üvegházhatás a kocsiknál is működik. A meleg könnyen átjön az üvegen, távozni azonban csak nehezen tud

Manapság már rengeteg autóban van légkondicionáló, de amit sokan áldásnak vélnek, az valójában maga az átok, hiszen hőleadásával nagyban hozzájárul a közvetlen környezet és persze bolygónk felmelegedéshez, ráadásul növeli az autó fogyasztását illetve károsanyag-kibocsátását. Emellett érdemes tudni, hogy a klímák többsége szárítja a levegőt, ezáltal a nyálkahártyát is, elősegítve az alsó és felső légúti fertőzések kialakulását. A légkondi ellen szól még, hogy az ízületek sem igazán szeretik a hideg levegőt; a szellőzőrostélyokat soha ne állítsuk közvetlenül a testünkre, még akkor sem, ha ruhában ülünk az autóban. Akkor használjuk tehát a klímaberendezést, ha tényleg muszáj, és soha ne üljünk hideg autóba felhevült vagy izzadt testtel, mert könnyen tüdőgyulladást kaphatunk!
A forgalmi rosszullétekben nagy szerepet játszhat a levegő szennyezettsége. Ha nincs légmozgás, tartsunk valamicskével nagyobb távolságot az előttünk álló mögött, s lehetőleg az oldalablakokkal szellőztessünk, ne a beépített ventillátorokkal, ez utóbbiak ugyanis a kipufogógázt egyenesen az utastérbe nyomják. Ha mindenképpen mesterséges fuvallatra vágyunk, állítsuk belső levegőkeringtetésre a rendszert, de ne irányítsuk magunkra a „szelet”, mert huzatot kaphat a szemünk vagy valamelyik ízületünk.



Végül, de nem utolsó sorban figyeljünk oda az autóra. Csekkoljuk rendszeresen a vízhőfok mérőt, igyekezzünk minél kevésbé pörgetni (melegíteni) a motort, és – ha nem szükséges és/vagy kötelező - kapcsoljuk le a lámpákat is. Sokan – tévesen – azt hiszik, hogy a lámpáknál nem érdemes leállítani a motort, mert a beindításhoz sok üzemanyag kell. Nos, ez csak viszonyítás kérdése, pár másodpercre valóban nem éri meg, de az esetek túlnyomó többségében ennél többet állunk, s ezzel a kis trükkel spórolhatunk a benzinen, illetve sokat tehetünk a Földért.

Figyeljünk egymásra!